18.Mindhalálig (Záróepizód)

,,Megpróbáltam leszállni róla,de abban a percben nem ment.Nem bírtam.Elment minden erőm,és Lysander is kétségbe esett.Láttam próbálkozik,de ő is megijedt.A zár kattant,és az ajtó nyitódott.Nekünk végünk,ha Castiel az,én..."

Nyitottam ki szemeim.Csak egy buta álom volt.Ez az egész,hogy én és Lysander...kiborít.Nem értem,hogy lehetnek ilyen gondolatok a fejemben,hogyan képződhetett ez a kép az agyamban? Szánalmas.Undorodom magamtól,ezt én hogyan,és miért?Visszagondolva,nem történt meg,de kiakasztott.Felültem,felvettem a papucsom,és lementem inni egy csésze kávét adrenalin löketként. Amint leértem a lépcsőn,Lysander ült a konyhában,és ette a gabonapelyhét.
-El kellene ezt mondanom neki?-kérdeztem magamtól.-Nem! teljesen kizárt.-De mi van,ha..-Nem!
Viszont,ha nem mondom el,akkor látni fogja rajtam,hogy valami nem oké.
-Cher...van valami baj?-kérdezte,majd furcsán nézett rám.
-N-nincs,miért kérded?-Néztem rá meglepetten
-Csupán azért,mert 3 perce itt állsz,merengsz a semmibe,és érdekes fejeket vágsz.
-Ja,bocsi.-feleltem.
Tényleg ilyen feltűnő?Kérdeztem ismét magamtól,és indultam lefőzni a kávét,majd készítettem a reggeli rántottám.Az a legfurább,hogy egyébként nem szeretem a tojást.Miután kész lett a forró italom,leültem,és faltam a reggelim.Lysander egész végig bámult,hogy mi lett velem.
-Figyelj,te terhes vagy?-kérdezte nevetve.
-Nem.-feleltem komoran,majd tovább ettem az ételem.
Miután felfaltam mindent,ami a tányéron volt,felálltam,és beraktam a mosogatóba mindent.
-Majd mosogass el.-mondtam Lysnek.
Fura fejjel nézett rám.Talán,mert nem is tudja,hogy kell mosogatni,vagy talán furcsa volt úgy látni,akár egy zombit.Leültem a kanapéra,és gondolkoztam.Benyúltam a párnába,és éreztem egy téglalap alakú lapos testet.Ez...Castiel telefonja.Megálmodtam a holnapot?Mi? Mind egy,ha így alakulna,és azt a bizonyos részt nem hagynám,hogy megtörténjen.
-Tomi!-mondtam,és elkezdett dobogni a szívem.
Elővettem a telefonom,és felhívtam.
-Szia,minden rendben Tomi?
-Mondd meg a Vörösnek,hogy jöjjön a megbeszélt helyre,vagy vége lesz a te kis családodnak.-felelte egy mély,férfias hang.
-ÚRISTEN!-kiabáltam.
Ez...nem történhet meg!A családom,és Castiel?Nem,ez így nem jó.Csapódást hallottam a lépcső felől.Na,ki esett le a lépcsőn?Lysander felállt,és oda jött hozzám.
-Mi történt?-kérdezte.
Elmeséltem neki a történetet.-Tudnál hozni nekem,valamilyen nyugtatót?-kérdeztem tőle
-Gyorsan elugrok valahová.Mindjárt jövök,ne csinálj semmi idiótaságot.
Mentem volna inni,amikor a pince ajtó előtt megláttam egy vér cseppet.Gondolkozás nélkül lementem,és kiabáltam.
-Castiel!Castiel!
Nem felelt senki.Körbejártam mindent,de sehol semmi.Nem értem.indultam fel a lépcsőn,amikor hallottam,hogy valami leborult.
-Castiel,te vagy az?-kérdeztem,majd rohantam a festékek felé.A fal mögül hallottam valamit,de hát ez,nem lehet...Nekidűltem a falnak,majd az benyomódott,és eltoltam.Nagy por volt.Bementem,és megláttam a drága vöröskémet.Az az öröm,ami mennem tombolt,leírhatatlan.Ki volt kötve a halhoz lánccal,mindene meg volt kötözve,a szája be volt kötve.Amikor meglátott,láttam rajta,hogy megnyugodott.Hát még én.Leszedtem a szájáról a ragacsot,és megcsókoltam.Oda bújtam hozzá,megöleltem.
-Olyan jó érezni,a tested melegét.-mondta Castiel.
Megpróbáltam kioldani a lábát,és sikerült,már csak a kezei kellettek.
-Mindjárt jövök!-intettem neki,és kimentem a baltáért.Miután visszaértem,Cast szemében enyhe félelmet láttam.
-Nyugi,megpróbálok nem mellé ütni!
Elemeltem a hatalmas eszközt,és rácsaptam a láncra.Sikerült!A második alkalom sem volt máshogy.Castiel felállt,és megszorított.
-Annyira hiányoztál!-sírta el magát.
Sosem láttam még sírni Castielt,talán ez az első eset.
-Felhívott valaki,a családom kapcsán...-mondtam neki szomorúan.
-Tudom.-felelte
-Mit csináltál?Miért akarják bántani a családom?-kérdeztem
-Ez hosszú,de most sietnem kell.-mondta.
-Én is megyek!a családom életéről kell döntenem.Castiel nem ellenkezett.Tudta,hogy úgyis utána mennék.Felfegyverkeztem.Pisztollyal a kezemben hagytam el a házat.Beültem Castiel mellé az autóba,és indulunk is,egyenesen egy nagy,elhagyatott áruházhoz.Beértünk az épültbe.Castiel mondta,hogy várjak egy kicsit,utána menjek be.Így is lett.Castiel elindult befelé,én pedig figyeltem az eseményeket.Elkezdett kiabálni Cast.
-Na,itt vagyok!Hogyan tovább?
Megjelent egy üzletembernek kinéző férfi,mögötte 3 nagy testű férfival.
-Kérem a pénzem!-mondta a férfi.
-Nincs nálam semmi!-felelte dühösen.
-Biztos?-nézett rá érdeklődően.
-Ne játszadozzon,mondja meg,mit akar tőlem!
-Az életed,a pénzed,a fegyvereid.
-Arról csak álmodhat!-mondta Cast lenézően.
Láttam,ahogy a férfi a háta mögött tölti a fegyverét.Közbe kell lépnem.
-Meg se próbálja.-mentem be az ajtón,két kezemben a pisztollyal.
-Hmm...Őt akarom!-mutatott rám a férfi.
-Hagyja békén.Eljöttem én,nem erről szólt a megállapodás.
-Arról sem,hogy hogy magával egy szajhát.
-Ne merjen még egyszer ilyet mondani róla.-nyúlt a férfi torkához.Elindultam Castiel mellé.
-Az úr engem akar.-mondtam Castielnek.Mérges szemekkel nézett rám a Vörösség.
-Nyugi!-fogtam meg Cast vállát.-megoldom.Vetettem egy utolsó pillantást a Vörösre,kacsintottam,majd a férfi mellé álltam.
-Várjon itt,hamarosan mindent elintézünk,van egy kis dolgunk a kisasszonnyal.
-Ha egy ujjal is hozzá mer érni,én..
-Nyugodj meg Castiel,majd jövök.-Néztem rá merész tekintettel.
Elindultunk a férfival egy belső ajtó felé,ahol egy ágy volt.Nem lepődtem meg.Van egy tervem,amit meg fogok valósítani.
-Szórakozunk egy kicsit?-kérdezte a férfi,majd elkezdte kigombolni az ingemet.
-Erre vártam.-feleltem
Ledűtött az ágyra,majd elkezdte csókolgatni a nyakam.Mikor már mind ketten meztelenek lettünk,és arra készült,elegem lett.
-Hagyjon.-próbáltam lelökni magamról.
-Maradsz!-nézett rám,majd tovább csókolgatott
-Mondom hagyjon békén!-mondtam,majd megcsíptem.
-Hülye ribanc!-pofozott fel.
Úgy tettem,mintha a fenekét fognám,közben pedig kivettem a fegyverét a farzsebéből.A nadrágomból kivett tölténnyel megöltöttem.
-Még most sem akar leállni?-kérdeztem kihívóan.
Megijedt a férfi,és a falhoz állt.-Ne tegye!-mondta nekem.
-Hmm,már késő.-mosolyodtam el,majd meghúztam a ravaszt.Halott.
Felöltöztem,majd kimentem Castielhez.
-Itt vagyok.-mondtam félmosollyal.-A szüleim hol vannak?
Ordítást hallottam.Férfi hangokat.A terület másik oldala felé néztem.Rohantak a nagy testű emberek felénk.Tudtam,hogy itt mi kevesek vagyunk.Ránéztem Castielre,ő pedig bólogatott.Elővettünk a pisztolyunkat.Ránéztem,és megcsókoltuk egymást.Egyre közelebb jöttek a támadók.Az egyik kezünkkel ölelkeztünk,a másikkal pedig a pisztollyal mutattunk magunk felé.Ránéztem,és bólogatott.
-Nagyon szeretlek!-mondta Cast.
-3...2...1-Csattant a kettes lövés,ami halottá tett mindkettőnket.Egymás karjaiban haltunk meg pont úgy,ahogyan terveztük.

VÉGE

17.Kétségbeesve

Egy év telt el,a bizonyos pénteki nap óta.Azóta másképp látom a világot.Mindenki megváltozott.Castiel máshogy látja a samponvilágot,Rosa már nem a divatlapokban éli az életét,és talán Lysander is megtalálta az élete értelmét.Már nem töltünk annyi időt együtt Castiellel.Ő szokásához híven eltávozott,de nekem még mindig nem mondta meg,hogy hogy,és hogy miért.Nem kérdezősködtem.Ha akarná elmondaná,talán jobb,ha nem tudom,visszataszítana,vagy még jobban eltávolodnánk.Nem tudom.Démon azóta is él,és virul,persze azóta már egyáltalán nem olyan mint volt.Nyugodt,játékos,de egyben lusta.A legjobb barátom lett.Ő az egyetlen,aki megért.Hogy miért?Castiellel már nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban,nem vagyunk már azaz álompár,akik akkoriban voltunk.Mint az idősek.Alig beszélünk egymással,mert tudjuk,hogy mire gondol,vagy mire vágyik a másik.Lysanderrel azóta együtt lakunk,de már egy másik helyen.Egy társasházban,egy áruház felett.Utálom.Gyűlölöm.Nem lehet semmit csinálni.Nem egy kis lyuk,de közel sincs a másikhoz.Van egy külön szobám.Castiellel alszom,de abban a szobában csak egy ágy fér el,meg egy TV.A laptop,szintetizátor,mini DJ pult már egy olyan szobában van,ahová csak én mehetek.Ma is itt aludtam el,annyit vártam Castielre.Meglepődtem.Amikor hazajön,akkor vagy hozzám bújik,vagy bevisz a szobába.Bementem,és megvetve az ágy,ahogy ott hagytam.Nem jött haza.A telefonja kicsöng,de nem veszi fel.Mi lett vele?Lementem,és leültem a kanapéra,az étkező mellé,ahol Lysander zabálta a gabonapelyhét,és játszott a telefonján.És csak bámultam a semmibe.Egy fél óra múlva,elkezdett csörögni egy párna.Felemelem,sehol a telefon.A belsejébe volt.Ki rakta oda?Castiel telefonja.Akkor estem kicsit kétségbe.Felvettem,és odaraktam a fülemhez.
-Lewis-ék a pincében,megkötözve.Mi legyen velük?
Ekkor elejtettem a telefont,ami darabjaira esett.Könnybe lábadt a szemem,és remegni kezdtem.Összeestem.Nem szó szerint,de már nem bírtam tartani magam.Lysander elsétált az ajtóig.
-Mi a..? Ő is eldobta a gabonapelyhes tányért,és odafutott hozzám.
-Cher,Minden rendben?
Nem bírtam válaszolni.Felfektetett a kanapéra,és odatérdelt hozzám.Megfogta a kezem.Láttam rajta,nem tudja mit kellene tennie.Elment a konyhába.Adott egy pohár vizet,és megpróbálta megitatni velem.Megittam.Pár darab kekszet ettem is.Visszajött az erőm,de nem annyira,mint ahogy ez előtt volt.Felültem.Zokogni kezdtem,mire Lysander megölelt.
-Mi baj?
-A szüleim...-próbáltam neki elmondani,de nem ment.
Szerintem értette.Felálltam,és mentem a lépcső felé.Lysander jött szorosan utánam.A lábam beleakadt a szőnyegbe,és elestem volna,de Lysander jókor volt jó helyen,és megfogta a hasam,nehogy előrebukjak.Felvitt az ő szobájába,és leültetett az ágyra.Adott párnákat,és minden 100%-ban kényelmes volt.Leült ő is mellém.Már el tudtam neki mesélni a történteket.Kaptam valami ismeretlen számról üzenetet.

Ekkor vettem észre az egésznek a súlyát.Nem érdeklem?Mással van?Elfogott a féltékenység.Megkértem Lysandert,hogy hozza ide a laptopom,megnézzem a Facebookját.Fent volt.Írtam neki.Látta,de utána pedig lelépett.Lecsuktam a laptopot,és elkezdtünk beszélgetni Lysanderrel mindenről.Jobb kedvem lett tőle.Mondhatom őt most már biztos barátomnak,hogy a legjobb barátjának nem árulja el,amit az ő barátnője mondott neki.Megint csörög a telefon,de most az  utóbbitól egy jó 5 órára rá.Apa.Jézusom.Annyira megörültem neki.
-Szia!Jól vagytok,minden rendben?
-Tomi vagyok.Cher,nem tudom mit csináljak.Eltűntek anyáék.-mondta zokogva
-Tudom.
-Hol vannak?Hozd őket vissza!
-Nem tudom.-feleltem,de akkor már a könnyeimet ittam.-Menj át valakihez addig.Keresek neked valami jegyet,és jössz ide hozzám.Addig is kitartás!
-Szia.
Foglaltam egy jegyet a legközelebbi gépre,de az is egy nap múlva indul,és maga az út 16 óra.Visszahívtam öcsit,és megbeszéltem vele a részleteket.Elkezdett pakolni,és adott pozitív visszajelzést a barátja anyukája is,hogy semmi baja,ő viszi ki holnap a reptérre.Kicsit megnyugodtam.Közbe Lysander elővette a telefonját,mert MSN üzenetet kapott.Végigolvasta,majd megszorította,és a falhoz vágta a mobilját.Nagyon gyorsan kezdett verni a szívem.Nem szóltam semmit,csak könnyesen a nyakába borultam.Közel egymás mellett ültünk,én öleltem,ő pedig simogatta a hátamat.Még sosem láttam Lysandernek ezt az oldalát.Elengedtem,és a szemébe nézve ezt mondtam:
-Nyugodj meg!Lehet nem fog jót tenni,de...mi állt benne?
Magához húzott,és megcsókolt.Csókolt és csókolt,nem érdekelt engem sem,és őt sem semmi.Megint elkezdte simogatni a hátamat,de most kicsit lejjebb is nyúlt.Én ráfeküdtem,és elkezdtem levenni az ingét.Leszedte rólam a nadrágot,már csak egy szál bugyi volt rajtam,no meg egy pántos felső.Kicsit szégyelltem magam,de úgy éreztem,ez nem megcsalás.Kiszívta a nyakam.Rajtam,és rajta is csak fehérnemű volt.Elkezdtem rajta otthonosan mozogni,ami láthatólag tetszett neki.Helyet cseréltünk.Ő megint lentebb próbálkozott,de már nem a fenekemnél,hanem a nemi szervhez ért,amin akkor még egy csipkés fekete bugyi volt.Mellközépig betakart,hogy ne lássam mit csinál.Éreztem hogy a bugyim már nincs a helyén.Olyat csinált,amiről már én sem merek beszélni.Feljött,és megint egymás szájának estünk,oly annyira,hogy a nyelvemet is elharapta.Rajtam feküdt.A karjaim a nyaka köré akasztottam,a lábaimat pedig a derekára csavartam,és felállt.Csókoltam ameddig bírtam.Meg engedte a vizet,és beszálltam a kádba vele együtt.Elkezdte kikapcsolni a melltartómat,de elvettem a kezét,azt már nem engedtem.A bugyim felé közeledett,de átraktam a derekamra a kezét.Nem hagyhattam hogy teherbe ejtsen,az teljesen kiakasztott volna.Egy olyan fiú,akinek a dolgaitól undorodtam,most teherbe ejtene?Még a hideg is kiráz,de nem tudtam ellenállni.A kalandunkat a lenti kanapén folytattuk,már meztelenül,és ittasan.Vett fel gumit,és így már semmi bajom nem lehet.Szenvedélyes volt az egész nap.Éppen a mindenség közepében voltunk,vagyis Lysander éppen bennem volt tövig,amikor hallottam hogy fordult a kulcs a zárban..Megpróbáltam leszállni róla,de abban a percben nem ment.Nem bírtam.Elment minden erőm,és Lysander is kétségbe esett.Láttam próbálkozik,de ő is megijedt.A zár kattant,és az ajtó nyitódott.Nekünk végünk,ha Castiel az én...

16.Péntek

Eltelt azóta 4 hónap,hogy kórházba kerültem,és most már a hónap végén csak egyszer kell bejönnöm,hogy megnézzék történt-e valami változás,vagy sem.Mára kibékültünk Castiellel,és el lett felejtve minden.Lysander...Na igen...Ő még mindig nálunk lakik,de már kezd kiborítani mindennel.Egy hete annyira leitta magát,hogy az ÉN biciklimet sikerült belevezetnie az árokba,és eltört a lába.De hogy a lábát nem sajnálta senki sem eddig,az is biztos,csak az én biciklimet.Most én sajnálom magam,amiért megvettem a biciklit,és bele kellett menni az árokba,mert azóta úgy ugráltat,hogy...Szóval kikészít a gyerek.
Holnap lesz az utolsó nap a suliból,aminek én személy szerint nagyon örülök.Nincs több házi,nincs több dolgozat,és ami a legjobb:Nem kell látni azokat a láma tanárokat 2 hónapig.Engem már nagyon idegesítettek a tanárok,ezért külön kis füzetkébe vezettem,hogy mikor és hogy mennyi időt csesztek el az életemből.
Minden tanárnak van nálam egy különleges neve,de többek között az Angol tanárt szoktuk szívatni,a ,,pulyka" jelzőével,amit Angolon mindig nagy betűvel írunk fel,jelezve Törökországot,és hogy az életbe ne jöjjön rá,mire is akartunk ezzel célozni.Az utolsó nap nálunk fekete-fehérbe kell menni,azaz elegánsan az igazgatónő kérésére persze.Péntek,06:30 van,és én még az édes álmaimat folytattam Castielről,és a két gyerekünkről,amikor..
-CHER!-üvöltött fel Castiel-REGGEL VAN!
-Ha nem mondod nem is jövök rá!-tettem hozzá álmosan,majd megdobtam a párnámmal.
Amikor indult volna ki Castiel,megállítottam,majd berohantam én a fürdőbe.Nálunk ez már szokás,hogy a fürdőn nem bírunk megegyezni,mivel a lentit Lysander használja,ahol...hogy is fogalmazzak dögszag van.
Hajvasalás,sminkelés és a társai készülődtem a fürdőben,ameddig Castiel kínlódott Lysandernél.
7:00-ra készen lettem,csak az volt a gáz,hogy ilyenkor kellett volna ott lenni.Lekéstük a buszt.Gyalog kellett futnunk 7 km-tert.Én útközben levettem a tűsarkúmat,mivel 10 centiben futni nem olyan könnyű,mint ahogyan látszik.Egyszer el is estem miatta,szerencsére a rózsabokorba,úgyhogy Castielnek cipelnie kellett,ameddig ki nem szedtem magamból a tüskéket,szirmokat.Odaértünk nagy nehezen,senki nincs a suliba.Bementünk a titkos helyünkre,ahol leültünk egy kicsit gépezni.Ránéztem a gép órájára...
-MI AZ HOGY 06:02!?LYSANDER!!!
Ő játszott a múltkor a telefonomon az Angry Brids-el,gondolom állított rajta valamit.Felhívtam Rosa-t,hogy hol van,de ő akkor lépett be a kuckónkba,teljesen sexy-n.Fehér ing,miniszoknya,tűsarkú... Még nem láttam ilyen szépnek Rosa-t sohasem.Elkezdtem megértően bólintgatni,aztán elővette Rosa a tablet-ét ,és skypeoltunk,hogy 2 méter nem volt közöttünk.Castiel kikészítettük,szóval ő inkább csak berakta a fülest,és zenét hallgatott.Csengettek...Rohantam ki Rosa és Castiel társaságában a suli elé,mert ott volt a gyülekező. Az igazgatónő elmondott mindenféle marhaságot,aztán kezdődött a ,,gyereknap".
Castielék este fognak fellépni,addig is az igazgató nő fogja kiosztani a végzősöknek az oklevelet,aztán átöltözünk,és kezdődik a party.Az ünnepség 08:30-kor fog kezdődni,addig nekünk a kilencedikesek díszítették a sulit,mi meg elvoltunk a magunk kis ügyeivel.Lysander megérkezett késve,aztán az órás ügyért ,,elnáspángoltam" egy kicsit.09:00-kor véget ért az idiótaság,amit az igazgatónő tartott,aztán mentünk átöltözni.A fiúkat kizavartuk a kuckóból,ameddig átöltöztünk Rosaval.Én valami punk ruhát kerestem magamnak,nézzek ki valahogy.Amikor megjött a Mojito-s stand,és a koktélbár is beköltözött,mindenki rohant sorba állni,ellenkezve velünk,mert mi hátramentünk,és lefizettük őket,csak hamarabb kapjunk hideg üdítőt.Én először Mojito-t kértem,aztán egy koktélt,majd összekevertem a kettőt,és nagyon ütős volt a végeredmény.Eljött az este,és persze Castielék koncertje.Én beálltam gitározni Castel mellé,mivel az Igazgatónőtől kellett egy pozitívum,mert eddig nem voltam valami fényes a köreiben.
A kilencedikesek rohantak hozzánk autogramot kérni,aztán meg követtek minden hová,ameddig Castiel rájuk nem ordított,hogy agyonüti őket,aztán elmentek.Olyan egy óra-fél kettő körül hazamentünk,és kezdődött egy új nap.

15.Az intenzíven

Leragadt a szemem,és nem láttam semmit egy ideig.Aztán valami eget rengető fájdalmat éreztem,amit szavakba önteni képtelenség.A szívemnél is jobban fájt.Valami eszméletlen.Hirtelen felébredtem.Vagyis azt hittem felébredtem.Láttam magam,amint kórházi ágyban fekszek,kezem a könnyező Castiel kezében

.

 Láttam a holttestem,és mászkálhattam mindenhol,nem hallottak,nem is láttak,csak úgy voltam mint egy szellem.
-Meghaltam?-kérdeztem magamtól kétségbeesetten.
Legszívesebben kihúztam volna a kezem Castiel kezei közül,de nem tettem.Talán nem tudtam,vagy nem akartam.Az a csalódás,az összeroppanás amit éreztem,nem volt egy tinédzsernek való.Nem tudom mit éreztem.Csalódást,és egy lágy szál szerelmet.Megcsalt,és ott ült,az azthitt halott ágyam mellett.
Leültem egy székre,és bámultam Castielt.Odamentem,és megpróbáltam letörölni Castiel könnyeit,ami nem ment,hiszen tudjátok a történetet.Csak magamnak volt nehéz megszokni a helyzetet.Visszaültem,és vártaqm a csodára.Egyszer kinyitódott az ajtó.Az orvos volt.Kiküldte a könnyes szemű vörös ,,kiscicát",és leült.Kinyitotta az ablakot,és elhúzta a függönyt.Valaki feldobott egy kötelet.Azt hittem imént halok meg.Nem értettem semmit.Az orvos.Az ÉN orvosom.Egy kezet láttam,pontosabban egy elég ügyes kis kezet.Betörőcucc volt rajta,azaz semmit nem láttam belőle.Az orvost szájon csókolta,aki volt vagy 100 éves.Az orvos elájult.Nem tudom mit csinált vele.Bele kevert valamit az infúziómba.Amikor már majdnem beletöltötte az egészet,hallom fordul a kilincs,és nyílik a zár.
-Elnézést,csak itt hagytam a pénztárcámat.-mondta Castiel,és letörölte a könnyeit
Amikor meglátta a ,,betörőt" azonnal odafutott,de késő.A nő kiugrott az ablakon.
Amikor hátrafordult,láttam kiszakadt a ruhája.Milyen meglepő?Deborah tetoválása díszelgett a testénÉreztem utánafutott volna,de nem hagyhatott itt ilyen infúzióval,vagy infúzió nélkül.Kitépte a karomból a csövet,és megnyomta a nővérhívót.Egy kedves,sexy nővér pár másodperc alatt ott termett,és segített rajtam.Nem fért hozzám.Castiel annyira szorosan ölelt,hogy ha ezt éreztem volna,szerintem megint az intenzíven lennék.Castiel megcsókolt,és felébredtem.Mint Csipkerózsika a mesékben.Castiel egyszer szorosabban ölelt.Az orvosok választották el tőlem.Letérdelt az ágyam mellé,és megfogta a kezem.
Csak úgy ömlöttek a könnyek a szeméből,mint amikor Lysandert pofon csapja egy lány olyan volt.Tényleg Lysander.Nem is tudja,hogy mi történt.Meg akartam mondani Castielnek,hogy ki volt a ,,tettes",de alig jött ki szó a számon.
-Deborah volt az ak...-és elcsuklott hangom
-Sajnálom!-mondta Castiel a sírás közepette,őszinte szavakkal.
Nem tudom miért történt ez.Ez az egész.A Castiel-Deborah ügy.Nem tudom.
Éreztem hogy szeretem.A megbocsájthatatlan bűn semmivé lett.A szívem fájdalma enyhült.Ekkor vettem észre,hogy a sebeim,és mindenem fáj,és rosszul vagyok.Elkezdtem üvöltözni.Castiel megnyomta a nővérhívót,és jöttek a nővérek orvosokkal.Az egyik orvos be akart venni,felvenni egy gumikesztyűt,amikor meglátta a halott orvost,akit még Deborah ölt meg.Magára zárta az ajtót,és telefonált.Nem tudom,olyan 10 perc múlva kint voltak a rendőrök.Castielt előzetesbe letartóztatták,mert azt hitték ő ölte meg az orvost.Nem aggódtam,hisz tudtam,hogy nem csinált semmit.Megcsókoltam,és a fülébe súgtam:
-Légy erős!-Erre rám mosolygott,és belecsókolt a hajamba.
Érdekes,hogy pont én mondtam,aki élet és halál között lebeg,egy alternatív univerzumban,gondoltam én.
Annyira rosszul voltam,hogy áthelyeztem egy másik szobába,ahol csak én voltam egyedül.Az orvosi mellett volt.Sokkal barátságosabb is volt,mint az elősző szobám.Nincsenek mellettem betegek,az ágyamnál egy nagy ablak,ami a városra nyílik,A fal a rideg fehér helyett melengető narancssárga volt.Képek a falon NewYork-ról,Szekrény,polcok,gépesasztal,és laptop.Mint egy ideiglenes otthon.Amit megértek,mivel ilyen sebekkel..
,,Itt ringatták bölcsőm,itt születtem.
Itt boruljon rám a szemfödél,
itt domborodjék a sír is fölöttem."
Mondta egyszer egy bölcs ember.(xD)
Itt születtem meg,itt is halok,annyi felesleges időt fogok itt tölteni.
Annyira nagy volt a fájdalmam,hogy bealtatóztak.Reggel arra ébredtem,hogy Castiel szorítja a csuklóm.Ez azt jelenti,kiengedték.Remélem véglegesen is.
Sokkal jobban voltam,már beszéltem,habár felülni nagyon nehezemre esett,még segítséggel is.
Behozták a reggelim.Mint ha egy szállodában lennék.Tojásrántotta tejjel,és egy kis váza virággal.
Szerintem én valami V.I.P. vendég voltam,mivel mindenkinek az átlagos moslékot nyomták az orruk elé,nekem meg igazi laktatós reggelit.Már csak a kaviár hiányzott,és akkor teljes mértékben el lettem volam kényeztetve.Castiel segített felülni,és enni is segített.Annyira jó volt,hogy kényeztet.

14.Végre minden a régi...vagy mégsem?

Eltelt 2 hónap,hogy Ayame elutazott,és az életünk kezdett visszafordulni a rendes kerékvágásba.Lysander már nem vágyódik Ayame után,szinte minden nap új csajjal jön haza,és amikor Castiel tájékoztatja a csajt,hogy minden nap mással jön haza,felpofozza Lysandert,és Castielnek pedig odaadja a telefonszámát. A megadott számokból egész papírmasé kastélyt tudtam volna építeni,de én este felhívogattam őket,és megfenyegettem hogy ha mégegyszer hozzányúl Castielhez,leborotválom a fejét.
Egyik nap Lysander leült a nappaliba,és belerúgott a könyves szekrénybe.Leesett egy fényképalbum. Lysander kíváncsian olvasta a címét:
,,Boldog 6 hónapfordulót Ayame!"
Ezt az albumot Lysander készítette,mivel akkor lett volna fél éve hogy járnak,amikor volt az a kis incidens.
Lysander remegő kézzel kinyitotta,és végignézte a képeket.Könnybe lábadt a szeme,és elkezdett zokogni.
Zokogott és zokogott kb.fél órán át.Én a konyhában próbáltam sütni valamit,miközben Lys szenvedett. Odamentem volna hozzá,de Castiel mondta,hogy jobb ha magára hagyjuk szegényt.
Lysandert Castiel felvitte este ölbe,mivel elaludt a kanapén,és nem jó felébreszteni egy fogyatékost alvás közben.Örültem ha elaludt.Este olyan hajnali 3 körül felkeltem,és gondolkodtam.Castiel is észrevette,hogy ülök és a mélybe bámulok.Szembe ült velem törökülésbe,és farkasszemet néztünk egymással.Castiel erre magához húzott és megcsókolt.Egyszerre beugrott mit kellene tenni Lysanderrel.
Csinálni kelle Lysandernek egy társkereső oldalt.Megmondtam Castielnek az ötletet,majd leküldtem a boltba energiaitalért,mert éreztem hosszú éjszakánk lesz.Odaültem a géphez,és regisztráltam is Lysnek.
Teljesen jó lett a profil,és már jöttek is a levelek Lys számára.
Megadtuk az oldalon Lysander telefonszámát,és a címét.
A városbeli jelentkezőket át is hívtam,vagyis meghívtam egy jegeskávéra a kedvenc kávézómba,és kérdeztem,no meg persze végigmértem az illetőt.
Az első jelentkező Anne volt.
Egy első látásra szimpatikus lány.
Talán Francia lehetett a lány,vagyis én Franciának néztem.
Elkezdtünk beszélgetni egyre mélyebben és mélyebben...És akkor kiderült,hogy miről van szó...
-Párkapcsolati ügyeidet illetően?
-Most jelenleg nincsen senkim Izabellán kívül.
-Ki az az Izabella?A kutyád?-kérdeztem
-Nem dehogy!A kislányom.Tudod,engem 15 éves koromban eljegyzett a barátom,és aztán teherbeejtett. Az esküvőnkön elmondtam neki,hogy terhes vagyok,aztán otthagyott.És így maradtunk ketten a kislányommal.
-Oh...Értesítünk,ha lesz valami!-mondtam elképedve
Ez azért már milyen durva...Ha Castiel teherbeejtett volna,és először pofonvertem volna,hogy miért nem ellenőrizte a gumit,utána pedig nyakon ütöttem volna,hogy miért hagyta hogy pofonverjem.
Még jött vagy 6 lány,de azok sem voltak szimpik.Egyik tüdőbeteg,a másik teljesen kopasz,csak parókája van,és így tovább.
Már indultam volna,amikor jött a pincér,és ideadta a számlát.Amikor megláttam a pincérnőt,nagyot néztem. Ő lesz a tökéletes lány Lysander számára.
Leszólatottam,és beszélgettünk egy kicsit.
Kiderült hogy szingli,és szereti az olyan srácokat mind Lysander,no meg basszusgitározik is.
Elkértem a főnökétől,azt mondtam hogy elájult amikor kihozta a számlát.
Átöltözött,és feltűnően észrevettem a viktóriánus öltözködését.Ez olyan volt mint a mesékben,amikor a kerítő megtalálja a srácnak álmai lányát.Megbeszéltem vele a helyet és az időpontot,és én indultam haza,ő pedig a dolgára vagy mit tudom én.Amikor hazajöttem teljesen kellemetlen látvány fogadott.
Lysander és...Deborah.
Azt hittem összeszorul a kezem,és beverek annak a ribancnak,hogy összenyálazza a kanapét.
-LYSANDER!-ordítottam fel egyet-Mit keres itt ez a fruska a nappalinkban?Talán utcasarkon szedted össze?
-Ne beszélj így Debiről!-tette hozzá Lys
-Debi?Összehányom magam.Azt hittem ennél találsz jobbat.-mondtam
Deborah csak állt egy száll fehérneműben,és nézett bociszemekkel.Felállt,és odament Lysanderhez
-Ugye nem hagyod,hogy közénk álljon Lys?Csak el akar venni téged magának!-mondta Deborah nyuszihanggal
Megfogtam,és igazi nőiesen pofon vertem,mint ahogy a kurv@kat szokták.
Lysander megfogta a kezemet,és elrántott.
-Te elmebeteg vagy?-kérdeztem
Lysander erre nem felelt semmit,csak segített felállni Deborah-nak.
-Ugye tudod,hogy ez holnap már egy másik pasi után fog futkosni?-kérdeztem tőle,aztán szúrós szememet Deborah-ra vetettem.
Amikor Lysander segített volna felállni Deborahnak,és ellöktem Deborah-t,és visszazuhant a földre.
Lysander a kezét el akarta suhintani felém,de Castiel megfogta a csuklóját és odasúgta
-Meg ne próbált!-tette közzé lassan,igazi bérgyilkos hangon.
Erre Castiel karon fogott,és megünt volna fel a lépcsőn,de az első lépcsőfokon megállt Castiel.
-Ebben a házban,ezt itt még egyszer nem akarom meglátni.-mondta Castiel,és felment.
Én leültem addig Simsezni,Castiel pedig nézegette az egyik fényképalbumot.Hogy melyiket,nem tudom,mivel meg sem mutatta.Amikor elment WC-re,bele kellett néznem abba az albumba.Olyan képek voltak benne,amikor még Castiel és Deborah egy párt alkottak,és a közös képeik.Tudtam hogy együtt voltak,mégis fájt belenézni az albumba.Leraktam az albumot,és indultam is aludni.Reggel a telefonom csengésére ébredtem. Rosalia hívott,mivel Lys bemutatta a szüleinek Debrah-t,és Leight is ott volt,és ő mesélte el ezt neki.Megbeszéltük hogy találkozunk a házunk melletti kávézóban.Épp hogy felöltöztem,és kimentem,amibe beletelt 5 perc,Rosalia ott ült és várt,pedig amikor hívtam,fel sem volt öltözve.Elmagyaráztam a story-t,de Rosalia nem vette a lapot.Gondoltam na mégegyszer,de akkor meg nem figyelt.Elküldtem neki SMS-ben,akkor elolvasta,és szerintem vette a lapot.Elkezdett vörösödni a feje,szinte rákká változott.Felállt,rácsapott az asztalra,és elkezdett hangosan káromkodni,majd ,,Kitessékeltek" minket a kávézóból.,,Shoppingolásba fojtom bánatom" címszóval indultunk el a plázába,majd vásárolgattunk egy kicsit...sokat.Este zárt a pláza.Rosa hazavitt,és indultam be a házunkba.Lehúzalkodtam,majd halkan lépkedtem fel a szobámba,mivel gondoltam Castiel álmodik.Amikor beértem a hálóba,láttam nem aludt.
Sőt!A-azt hittem ki fogok dőlni.Sohasem éreztem ekkora fájdalmat életemben.Olyan volt,mintha a szívembe markoltak volna,és oda-vissza verték volna bele,jelenleg ép testemet,a frissen vakolt falba.Én nem is tudtam ilyenkor mit csináljak.Úgy folytak a szememből a könnyek,mint a Niagara-vízesés,amikor megláttam.

Kezemet szám elé tapasztottam,hirtelen nem tudtam mit csináljak.Kapkodtam a levegőt,és ittam a könnyeim. Senkinek nem kívánom az a fájdalmat,szenvedést,amit én éltem át.Mintha hasba rúgtak volna.Nem is tudok kifejteni milyen érzés volt.Már nem bírtam magamban tartani a fájdalmat,hát kiordítottam magam.
Castiel felfigyelt,és futott utánam a lépcsőn.Én megragadtam egy konyhai kést,és bezárkóztam a fürdőbe.
Addig vágtam az erem,ameddig csak tudtam.Retkesül fájt.Fájd,de nem jobban mint a szívem.Csak vágtam és vágtam,nem érdekelt senki és semmi,úgy gondoltam nincs miért élnem már.Amikor kész lettem a kezemmel,a lábamon folytattam.Vágtam és vágtam,bele sem gondolva semmibe.Már nem találtam több összevágható testrészt,ezért kinyitottam a fürdőszekrényt,és fél liter színtiszta alkoholt öntöttem rá.Úgy csípett,mintha egy 70 centis dongó csípett volna belém.Le nem tudom írni,amit éreztem.Egyszerűen kész,végem!Castiel ütötte az ajtót,mint a hülye,de szinte meg sem hallottam.Mint amikor metál koncerten nem hallod a telefonod csöngését.Na ez olyasmi volt.Éreztem hogy lecsukódik a szemem,és nem érzek semmit,csak a szívem fájdalmát.Hogy elsötétül a kép,csak pár vörös tincset látok.Azon kívül annyit éreztem,hogy rám dől valami,valami nehéz és nagy.Nem tudom,hogy a sebeim,vagy a szívem fájt jobban.

13.WHY?WHY???

Rosaliaval vettünk egy csomó ruhát,és amikor kifogyasztottam apu itt hagyott kártyáját,elindultam haza.

Nálunk találtam Lysandert,amint egy sört iszik a HÓ FEHÉR kanapénkon.Castiel sörét,amiért ölni tudna.
-Ayame hogy van?Azóta is beszélgettek Facebook-on?
-Letörölte magát,mert feltörték.-mondta Lysander 2 büfögés között.
-De én...Mindegy!
Elindultam fel a géphez.Rákerestem Ayame profiljára,és tényleg letörölte magát.Beléptem Castielébe is,és ott sem találtam.Könnyű volt kitalálni a a jelszavát.Csillámpóniforever.-.-"
Én megetettem Démont,aki egyre aranyosabb és ügyesebb.Felmászott az ágyra,lehajtotta a fejét a combomra,én pedig laptopoztam miközben ő nézte az érdekes eseményeket Face-n.
Kijelentkeztem.Amikor rámentem az e-mail-ra kihozta Ayame e-mail címét is.
Démon erre felfigyelt,és megnyomta a billentyűzetet és Woala!Bent is voltam Ayame Facebookjában.
Ez kicsit sem úgy tűnt,mint aki letörölte magát,inkább letiltotta.Megnéztem a tiltólistát,és igazam volt.

Nem értettem miért.Hogy miért kellett letiltania a barátait.Adatlap,adatlap,adatlap...
Az én gépen a leglassabb az országban szerintem,mivel ezt Castiel intézte,mivel ő leöntötte az én méregdrága Apple-s laptopomat sörrel.Azt hittem a méregtől itt fogok megfulladni.
-TÖLTS MÁR AZ ISTENÉR!-ordítottam fel
-Jólvan ne ijeszd meg a kutyát!-ordított Castiel a földszintről
Amikor a sarokba néztem,láttam hogy Démonka ott fekszik,és remeg.Ennyire ideges lettem volna?Mind egy.
98%...99% ERROR!
-#&@$ß$Ł°đ!!!!!!
Megfogtam Castiel csillámpónis éjjeli lámpáját,és a falhoz vágtam.Amikor össze akartam szedni a szilánkokat,észrevettem hogy itt van Ayame laptopja.Mivel az övét nem öntötte le az idegbeteg pasija,teljesen tökéletesen működött.Bekapcsoltam.Ayame sosem jelentkezik ki a Facebookjából,ezért könnyű dolgom volt.Adatlap.
Úristen!Ez...Neem...Hát ez lehetetlen...Mit áhítom magam,látom amit látok.
Egy kép kirakta Ayame egy LÁNNYAL csókolózik.Nem hogy szerzett volna egy pasit,nem.Neki egy lány kellett.Tovább nézem a képeket,és ez valami...Még arról is van kép,ahogyan csinálják.Ez...
És most Lysander...Szeegényke!
-LYSANDER!-ordítottam le neki,közben Démonkának befogtam a fülét.Szegény kutya depressziós lesz itt a végére.
-Mivan már?Épp Real-Barca meccset néztem!
-De ez fonto...És ki vezet?-kérdeztem megszakítva a mondandómat
-Barca!
Erre felálltam és elkezdtem járni az öröm táncomat.Barcás vagyok láthatjátok..:DD
-Ezt nézd!-megmutattam Lysandernek a képeket.Láttam hogy könnybe lábad a szeme.
Megfogtam a vállát vigasztalásképpen,ő pedig magához húzott és megölelt.Zokogott a hátamon.Átéreztem a fájdalmát.Sosem láttam még fiút így sírni mint őt.Látszik hogy mennyire szerette Ayame-t,és ennyi idő után átvert mindegyikőnket.Szánalom.Lysander táskásra sírta a szemét,aztán elindultunk a lépcső felé.
Elmondtam Castielnek hogy mi történt.
-Tudod mit?Lakhatsz itt nálunk!-jelentette ki Castiel
-NEEEEEEEEEEEEEE!WHY?WHY?WHYYYYYYYYYYY????-sírtam el magam én is.
Belefújtam az orromat egy zsepibe,aztán 1 óra múlva beletörődtem.Lysander először kialakított magának a nappaliba egy bunkit,amit takaróból állított fel magának,aztán ráparancsoltam hogy eriggyen' át a vendégszobába.
Lysander persze este átjött a mi szobánkba,mivel félt hogy megtámadják.Bebújt közénk mint szülei közé a kisgyerek.

12.Egy nap Castiel nélkül

tÉreztem hogy Castielnek ökölbe szorul a keze,és majdnem nekemcsapta az öklét.A kádba nem volt víz,ezért megúsztam szárazon.Castiel majdnem megfojtotta Lysandert,és követelte a másik hajfestéket.Nem értem miért van kiakadva,mert volt otthon vagy 4 dobozzal,de legyen ahogyan ő szeretné.
Visszafestettem,aztán éltem tovább az életemet békében a leendőbeli férjeckémmel.<3 Kimentem és játszottam egy kicsit a locsolóval,aztán mentem a konyhába,ahol Chef Lysander szolgálta fel a kaját.Castiel egy kicsit mérges volt rá,ezért most itt van.Megettem a kajámat,aztán indultam fel kockulni a kuckómba.Chateltünk Ayame-vel,mivel elutaztak az apukájával Japánba.Felhívtam Rosa-t,hogy jöjjön el velem shoppingolni,mert halálra unom magam.Elindultunk a város legnagyobb plázájába,és mentünk is be a kedvenc cipőboltomba.Kinéztem egy cipőt,felpróbáltam,és pont a lábamra illett mint a Cinderella Story-ban.Indultam volna is fizetni,amikor egy agyontetovált rib@nc kivette a kosaramból a cipőt. -Minek képzeled te magad útszélikém?-kérdeztem -Cöh,én legalább nem úgy nézek ki,mint egy hippi! -Drágám,ott egy tükör,nézzél bele! -Neked miért ekkora a pofád?-kérdezte -Hogy beleférjenek a gumicukrok! -Meg is látszik! Erre megfogtam a haját,és kihúztam a parkolóig.Rosa felvette amint kínzom ezt a mittudoménmit.Elengedtem a haját és belerúgtam.Indultam vissza a boltba,és megvettem a cipőmet.Bementünk egy fehérneműboltba,mert Rosa alsót akart keresni Leigh-nek,aki jelenleg Castiellel és Lysanderrel buliznak valahol.Én kinéztem magamnak egy melltartót,amit fel is akartam próbálni.Bementem a próbafülkébe és öltöztem.Vettem fel a fehérneműt,amikor elkezdett mozogni a függöny.Egyszer benyitott az az egoista állat a tengerpartról,és elkezdte rólam levenni a melltartópántot.

-Húzz már ki te perverz sün! Jó,lehet hogy nem gondolkodtam a beszóláson,mert hirtelen most mit kezdjek vele? -Na gyere ide cica!-közelebb húzott magához -Anyád a szőrös macska,,,oszt" takarodj!-megfogtam és lefejeltem+belerúgtam abba a kellemetlen pontba,ahol fáj az ütés.Erre Dake összeesett,én pedig belerúgtam,majd öltöztem békésen.Büszke voltam magamra,hogy meg tudtam tenni ezt egyes egyedül.Úgy tűnik,ez egy nyugis nap lesz,Castiel nélkül. Indultunk volna a New Yorker-be,amikor a sztriptíz párban voltak a fiúk.Leight,Lysander és persze Castiel. Megbeszéltük Rosával a Tervet,aztán indultunk be mi is.Odaköszöntünk a srácoknak,egy laza ,,Hello"-val,aztán leültünk,és kértünk mi is egy sztriptízest.Lehet kicsit undorítónak tűnik,de ugyan azt csináltuk amit Lysander.Csorgattuk a nyálunkat és markolásztuk a csávót.Castielen láttam hogy majd elsárgul amikor a csávó megpuszilta az arcomat.Rosa nyelvébe harapott a csávó amikor Leight pofoncsapta Lysandert. -Leight!-kérdezte Lysander érthetetlenül -Csak...jólesett. Lysander le akarta pofozni Leight-csak Leight lehajolt,és Lysander gyomodba ütötte az egyik izomagyat.Lysander úgy futott akár egy nyuszi,a csávó meg utána eredt.Felültem a csávóhoz az asztalra,és elkezdte fogdosni a melleimet,ami alapból nagyon zavart,de Castielt muszáj volt féltékennyé tenni.Ekkor felállt a vöröském és karonfogott. -Hazamegyünk!-mondta egyenesen az ajtó felé nézve. Én röhögtem Castielen egy sort,aztán játszottuk az anyuka,és a rossz kisfiú szerepét. -Mit nem fogsz legközelebb csinálni?-kérdeztem -Lysander után menni!-válaszolta unottan -Mit mondtál?-emeltem feljebb a hangomat -Nem fogok! -Mit nem fogsz? -Lysander után menni.-mondta halkan. -Nem hallottam!-ütöttem rá az orrára az újsággal,mint amikor a gazdi rá ver a kutya orrára. Erre Castiel megsértődött és az ölébe húzott,majd megcsókolt. -Jólvan kisfiam!-mosolyogtam rá Elköszöntem Castieltől,majd indultunk Rosával mindenfelé. Amikor felvettem a ruhámat,behúztam az öltözőbe,és ráhúztam a függönyt.