Leragadt a szemem,és nem láttam semmit egy ideig.Aztán valami eget rengető fájdalmat éreztem,amit szavakba önteni képtelenség.A szívemnél is jobban fájt.Valami eszméletlen.Hirtelen felébredtem.Vagyis azt hittem felébredtem.Láttam magam,amint kórházi ágyban fekszek,kezem a könnyező Castiel kezében
.Láttam a holttestem,és mászkálhattam mindenhol,nem hallottak,nem is láttak,csak úgy voltam mint egy szellem.
-Meghaltam?-kérdeztem magamtól kétségbeesetten.
Legszívesebben kihúztam volna a kezem Castiel kezei közül,de nem tettem.Talán nem tudtam,vagy nem akartam.Az a csalódás,az összeroppanás amit éreztem,nem volt egy tinédzsernek való.Nem tudom mit éreztem.Csalódást,és egy lágy szál szerelmet.Megcsalt,és ott ült,az azthitt halott ágyam mellett.
Leültem egy székre,és bámultam Castielt.Odamentem,és megpróbáltam letörölni Castiel könnyeit,ami nem ment,hiszen tudjátok a történetet.Csak magamnak volt nehéz megszokni a helyzetet.Visszaültem,és vártaqm a csodára.Egyszer kinyitódott az ajtó.Az orvos volt.Kiküldte a könnyes szemű vörös ,,kiscicát",és leült.Kinyitotta az ablakot,és elhúzta a függönyt.Valaki feldobott egy kötelet.Azt hittem imént halok meg.Nem értettem semmit.Az orvos.Az ÉN orvosom.Egy kezet láttam,pontosabban egy elég ügyes kis kezet.Betörőcucc volt rajta,azaz semmit nem láttam belőle.Az orvost szájon csókolta,aki volt vagy 100 éves.Az orvos elájult.Nem tudom mit csinált vele.Bele kevert valamit az infúziómba.Amikor már majdnem beletöltötte az egészet,hallom fordul a kilincs,és nyílik a zár.
-Elnézést,csak itt hagytam a pénztárcámat.-mondta Castiel,és letörölte a könnyeit
Amikor meglátta a ,,betörőt" azonnal odafutott,de késő.A nő kiugrott az ablakon.
Amikor hátrafordult,láttam kiszakadt a ruhája.Milyen meglepő?Deborah tetoválása díszelgett a testénÉreztem utánafutott volna,de nem hagyhatott itt ilyen infúzióval,vagy infúzió nélkül.Kitépte a karomból a csövet,és megnyomta a nővérhívót.Egy kedves,sexy nővér pár másodperc alatt ott termett,és segített rajtam.Nem fért hozzám.Castiel annyira szorosan ölelt,hogy ha ezt éreztem volna,szerintem megint az intenzíven lennék.Castiel megcsókolt,és felébredtem.Mint Csipkerózsika a mesékben.Castiel egyszer szorosabban ölelt.Az orvosok választották el tőlem.Letérdelt az ágyam mellé,és megfogta a kezem.
Csak úgy ömlöttek a könnyek a szeméből,mint amikor Lysandert pofon csapja egy lány olyan volt.Tényleg Lysander.Nem is tudja,hogy mi történt.Meg akartam mondani Castielnek,hogy ki volt a ,,tettes",de alig jött ki szó a számon.
-Deborah volt az ak...-és elcsuklott hangom
-Sajnálom!-mondta Castiel a sírás közepette,őszinte szavakkal.
Nem tudom miért történt ez.Ez az egész.A Castiel-Deborah ügy.Nem tudom.
Éreztem hogy szeretem.A megbocsájthatatlan bűn semmivé lett.A szívem fájdalma enyhült.Ekkor vettem észre,hogy a sebeim,és mindenem fáj,és rosszul vagyok.Elkezdtem üvöltözni.Castiel megnyomta a nővérhívót,és jöttek a nővérek orvosokkal.Az egyik orvos be akart venni,felvenni egy gumikesztyűt,amikor meglátta a halott orvost,akit még Deborah ölt meg.Magára zárta az ajtót,és telefonált.Nem tudom,olyan 10 perc múlva kint voltak a rendőrök.Castielt előzetesbe letartóztatták,mert azt hitték ő ölte meg az orvost.Nem aggódtam,hisz tudtam,hogy nem csinált semmit.Megcsókoltam,és a fülébe súgtam:
-Légy erős!-Erre rám mosolygott,és belecsókolt a hajamba.
Érdekes,hogy pont én mondtam,aki élet és halál között lebeg,egy alternatív univerzumban,gondoltam én.
Annyira rosszul voltam,hogy áthelyeztem egy másik szobába,ahol csak én voltam egyedül.Az orvosi mellett volt.Sokkal barátságosabb is volt,mint az elősző szobám.Nincsenek mellettem betegek,az ágyamnál egy nagy ablak,ami a városra nyílik,A fal a rideg fehér helyett melengető narancssárga volt.Képek a falon NewYork-ról,Szekrény,polcok,gépesasztal,és laptop.Mint egy ideiglenes otthon.Amit megértek,mivel ilyen sebekkel..
,,Itt ringatták bölcsőm,itt születtem.
Itt boruljon rám a szemfödél,
itt domborodjék a sír is fölöttem."
Mondta egyszer egy bölcs ember.(xD)
Itt születtem meg,itt is halok,annyi felesleges időt fogok itt tölteni.
Annyira nagy volt a fájdalmam,hogy bealtatóztak.Reggel arra ébredtem,hogy Castiel szorítja a csuklóm.Ez azt jelenti,kiengedték.Remélem véglegesen is.
Sokkal jobban voltam,már beszéltem,habár felülni nagyon nehezemre esett,még segítséggel is.
Behozták a reggelim.Mint ha egy szállodában lennék.Tojásrántotta tejjel,és egy kis váza virággal.
Szerintem én valami V.I.P. vendég voltam,mivel mindenkinek az átlagos moslékot nyomták az orruk elé,nekem meg igazi laktatós reggelit.Már csak a kaviár hiányzott,és akkor teljes mértékben el lettem volam kényeztetve.Castiel segített felülni,és enni is segített.Annyira jó volt,hogy kényeztet.
