2014. szeptember 9., kedd

17.Kétségbeesve

Egy év telt el,a bizonyos pénteki nap óta.Azóta másképp látom a világot.Mindenki megváltozott.Castiel máshogy látja a samponvilágot,Rosa már nem a divatlapokban éli az életét,és talán Lysander is megtalálta az élete értelmét.Már nem töltünk annyi időt együtt Castiellel.Ő szokásához híven eltávozott,de nekem még mindig nem mondta meg,hogy hogy,és hogy miért.Nem kérdezősködtem.Ha akarná elmondaná,talán jobb,ha nem tudom,visszataszítana,vagy még jobban eltávolodnánk.Nem tudom.Démon azóta is él,és virul,persze azóta már egyáltalán nem olyan mint volt.Nyugodt,játékos,de egyben lusta.A legjobb barátom lett.Ő az egyetlen,aki megért.Hogy miért?Castiellel már nem vagyunk olyan szoros kapcsolatban,nem vagyunk már azaz álompár,akik akkoriban voltunk.Mint az idősek.Alig beszélünk egymással,mert tudjuk,hogy mire gondol,vagy mire vágyik a másik.Lysanderrel azóta együtt lakunk,de már egy másik helyen.Egy társasházban,egy áruház felett.Utálom.Gyűlölöm.Nem lehet semmit csinálni.Nem egy kis lyuk,de közel sincs a másikhoz.Van egy külön szobám.Castiellel alszom,de abban a szobában csak egy ágy fér el,meg egy TV.A laptop,szintetizátor,mini DJ pult már egy olyan szobában van,ahová csak én mehetek.Ma is itt aludtam el,annyit vártam Castielre.Meglepődtem.Amikor hazajön,akkor vagy hozzám bújik,vagy bevisz a szobába.Bementem,és megvetve az ágy,ahogy ott hagytam.Nem jött haza.A telefonja kicsöng,de nem veszi fel.Mi lett vele?Lementem,és leültem a kanapéra,az étkező mellé,ahol Lysander zabálta a gabonapelyhét,és játszott a telefonján.És csak bámultam a semmibe.Egy fél óra múlva,elkezdett csörögni egy párna.Felemelem,sehol a telefon.A belsejébe volt.Ki rakta oda?Castiel telefonja.Akkor estem kicsit kétségbe.Felvettem,és odaraktam a fülemhez.
-Lewis-ék a pincében,megkötözve.Mi legyen velük?
Ekkor elejtettem a telefont,ami darabjaira esett.Könnybe lábadt a szemem,és remegni kezdtem.Összeestem.Nem szó szerint,de már nem bírtam tartani magam.Lysander elsétált az ajtóig.
-Mi a..? Ő is eldobta a gabonapelyhes tányért,és odafutott hozzám.
-Cher,Minden rendben?
Nem bírtam válaszolni.Felfektetett a kanapéra,és odatérdelt hozzám.Megfogta a kezem.Láttam rajta,nem tudja mit kellene tennie.Elment a konyhába.Adott egy pohár vizet,és megpróbálta megitatni velem.Megittam.Pár darab kekszet ettem is.Visszajött az erőm,de nem annyira,mint ahogy ez előtt volt.Felültem.Zokogni kezdtem,mire Lysander megölelt.
-Mi baj?
-A szüleim...-próbáltam neki elmondani,de nem ment.
Szerintem értette.Felálltam,és mentem a lépcső felé.Lysander jött szorosan utánam.A lábam beleakadt a szőnyegbe,és elestem volna,de Lysander jókor volt jó helyen,és megfogta a hasam,nehogy előrebukjak.Felvitt az ő szobájába,és leültetett az ágyra.Adott párnákat,és minden 100%-ban kényelmes volt.Leült ő is mellém.Már el tudtam neki mesélni a történteket.Kaptam valami ismeretlen számról üzenetet.
Ekkor vettem észre az egésznek a súlyát.Nem érdeklem?Mással van?Elfogott a féltékenység.Megkértem Lysandert,hogy hozza ide a laptopom,megnézzem a Facebookját.Fent volt.Írtam neki.Látta,de utána pedig lelépett.Lecsuktam a laptopot,és elkezdtünk beszélgetni Lysanderrel mindenről.Jobb kedvem lett tőle.Mondhatom őt most már biztos barátomnak,hogy a legjobb barátjának nem árulja el,amit az ő barátnője mondott neki.Megint csörög a telefon,de most az  utóbbitól egy jó 5 órára rá.Apa.Jézusom.Annyira megörültem neki.
-Szia!Jól vagytok,minden rendben?
-Tomi vagyok.Cher,nem tudom mit csináljak.Eltűntek anyáék.-mondta zokogva
-Tudom.
-Hol vannak?Hozd őket vissza!
-Nem tudom.-feleltem,de akkor már a könnyeimet ittam.-Menj át valakihez addig.Keresek neked valami jegyet,és jössz ide hozzám.Addig is kitartás!
-Szia.
Foglaltam egy jegyet a legközelebbi gépre,de az is egy nap múlva indul,és maga az út 16 óra.Visszahívtam öcsit,és megbeszéltem vele a részleteket.Elkezdett pakolni,és adott pozitív visszajelzést a barátja anyukája is,hogy semmi baja,ő viszi ki holnap a reptérre.Kicsit megnyugodtam.Közbe Lysander elővette a telefonját,mert MSN üzenetet kapott.Végigolvasta,majd megszorította,és a falhoz vágta a mobilját.Nagyon gyorsan kezdett verni a szívem.Nem szóltam semmit,csak könnyesen a nyakába borultam.Közel egymás mellett ültünk,én öleltem,ő pedig simogatta a hátamat.Még sosem láttam Lysandernek ezt az oldalát.Elengedtem,és a szemébe nézve ezt mondtam:
-Nyugodj meg!Lehet nem fog jót tenni,de...mi állt benne?
Magához húzott,és megcsókolt.Csókolt és csókolt,nem érdekelt engem sem,és őt sem semmi.Megint elkezdte simogatni a hátamat,de most kicsit lejjebb is nyúlt.Én ráfeküdtem,és elkezdtem levenni az ingét.Leszedte rólam a nadrágot,már csak egy szál bugyi volt rajtam,no meg egy pántos felső.Kicsit szégyelltem magam,de úgy éreztem,ez nem megcsalás.Kiszívta a nyakam.Rajtam,és rajta is csak fehérnemű volt.Elkezdtem rajta otthonosan mozogni,ami láthatólag tetszett neki.Helyet cseréltünk.Ő megint lentebb próbálkozott,de már nem a fenekemnél,hanem a nemi szervhez ért,amin akkor még egy csipkés fekete bugyi volt.Mellközépig betakart,hogy ne lássam mit csinál.Éreztem hogy a bugyim már nincs a helyén.Olyat csinált,amiről már én sem merek beszélni.Feljött,és megint egymás szájának estünk,oly annyira,hogy a nyelvemet is elharapta.Rajtam feküdt.A karjaim a nyaka köré akasztottam,a lábaimat pedig a derekára csavartam,és felállt.Csókoltam ameddig bírtam.Meg engedte a vizet,és beszálltam a kádba vele együtt.Elkezdte kikapcsolni a melltartómat,de elvettem a kezét,azt már nem engedtem.A bugyim felé közeledett,de átraktam a derekamra a kezét.Nem hagyhattam hogy teherbe ejtsen,az teljesen kiakasztott volna.Egy olyan fiú,akinek a dolgaitól undorodtam,most teherbe ejtene?Még a hideg is kiráz,de nem tudtam ellenállni.A kalandunkat a lenti kanapén folytattuk,már meztelenül,és ittasan.Vett fel gumit,és így már semmi bajom nem lehet.Szenvedélyes volt az egész nap.Éppen a mindenség közepében voltunk,vagyis Lysander éppen bennem volt tövig,amikor hallottam hogy fordult a kulcs a zárban..Megpróbáltam leszállni róla,de abban a percben nem ment.Nem bírtam.Elment minden erőm,és Lysander is kétségbe esett.Láttam próbálkozik,de ő is megijedt.A zár kattant,és az ajtó nyitódott.Nekünk végünk,ha Castiel az én...