Könnyes szemmel hagytam el a házat,hova pár hete költöztünk a családommal,és most már itt is hagyom.Ez volt az élet rendje,legalább is nekem.Ha mázlim van 1 hónapot maradunk egy helyen,aztán megyünk mindenhová.A világ nagy részében már éltem a családdal.Volt hogy Amerikába,Kanadában,Kubában,Spanyolországban,Oroszországban,hol egyáltalán egy szót nem tudok oroszul.Megszoktam,hogy nálam semmi sem olyan mint egy átlagos gyereknél.Nem volt igazi gyermekszobám,csak a repülőgép kabinjai,nem volt háziállatom,nem volt életem.1 barátom volt óvodában, de őt is itt kellett hagynom.Ideje hogy kezembe vegyen az irányítást,és hogy én kormányozzam az életem. Többé már nem, vagyok az a kislány,akivé anya nevelt.Nem hordom a hajam két copfban,és nem eszem meg a zöldségeket.Észre sem vették,hogy mennyit változtam miattuk.Nem ismer senki más,csak Castiel.Nekem ő jelenti a mindenséget,nélküle kihal az emberiség.Csak sétáltam a hajnali napfelkeltében kézen fogva a vörös hajú fiút.Lepakoltunk a suliba a titkos helyünknél,és indultunk valahová.Castiel tudta hogy hová,de én nem.Engem csak az ösztöneim vezettek egyenesen Castiel után.Nem tudom hogy mi volt velem,akaratlanul elkezdtem sírni.Én.Látta hogy múlik ki az emberi élet,ki látta hogy szenvednek sorstársai.Nem tudom mi lett velem.Megérkeztünk egy aranyos kis házhoz.Nem volt nagy,de nagyon kis szeretni való volt.Nagy volt a kert,és volt egy kicsi beépített medence is.A fű élénkzöld,és a bokornál virágok nőttek.A ház mediterrán típusú volt,olyan igazi modern fajta.Castiel elővette a zsebéből a kulcs szerű valamit,amit istentudja honnan szerzett.Hozzárakta az ajtóban egy ilyen kis lyukhoz,és kinyílottA ház...Woow!Amerikai jellegű volt,a konyha és a nappali egybe folyt,és az a nagyképernyős TV...Azt hittem ott temetnek el.Csigalépcső volt a szoba végében,amin egyből felszökdeltem.fent volt a lépcsővel szemben a fürdő,amiben egy szív alakú kád,egy zuhanyzó,csap és WC volt,és persze egy nagy szekrény,amiben a körömlakkokat,és Castiel hajas ostobaságait tárolhatjuk majd.balra a folyosó közepén volt egy ajtó.Sosem láttam még ilyet élőben csak szállodákban,hogy kártyával nyílik az ajtó.Castiel kinyitotta,és az volt a vendégszoba.Egy nagy franciaágy,és sok más kis kütyü volt benne.A folyosó legvégén volt egy kép,és kész.És hol a hálónk?Nem volt ott semmi,csak egy kép és kész.Castiel odament,levette a képet és a kép mögött volt egy ilyet gomb,amit ha megnyomsz a fal elhúzódik és ott az ajtó,amit megint azzal a kártyával kell kinyitni.Imádtam a hálónkat.Tetőablakos volt,amire mindig is vágytam.Volt egy franciaágy,egy íróasztal,rajta két laptoppal,és két tablettel.Mellette volt a ruhásszekrény,és nekem egy DJ pult és egy szintetizátor.Az ágy mellett volt két éjjeliszekrény és egy szekrény,ahová a kis cuccainkat berakhattuk.Castiel odament egy üresen hagyott falhoz,felszedte a parketta leszedhető darabját,megnyomott valami kis gombot,és úgyszint kinyílott a fal,de most nem volt ajtó.A fal mögött egy fenti kis bár szerűséget láthattunk,majd mellette 4 babzsákfotelt,egy kávézóasztalt,előtte egy TV-t.A TV mellett volt vagy 100 videójáték,amivel én és Castiel elleszünk egy darabig.Ez is tetőtérben volt,azaz az egyik oldalán mintha rád dőlt volna a fal.Most kivételesen volt volt elrejtve egy ajtó,de az is kártyás volt.Castiel kinyitotta és megint volt egy fürdő,mellette egy Wc-vel.Azt hittem elájulok.Úgy éreztem magam,mint aki államivédett.Még Obamát sem védték ennyire mint engem Castiel.Olyan volt mint ha egy titkos ügynök házában lennék.Ez valami...Kinéztem az ablakon,és észrevettem hogy a kerítésen egy lélek sem tud átjutni a kapu használata nélkül.A kapunál is volt olyan valami,hogy mint a luxus házaknál szokott lenni,ilyen kódos bigyula,és be kell ütni a kódot,ha be akarsz jönni.Ez olyan álompalotának tűnik,de higgyétek el,az is volt.Kipakolgattam a cuccaimat,és ismerkedtem egy kicsit a házzal.
Jó barátok lettünk itt a végére,már egészen nem is ijedtem meg,amikor a sütő elkezd beszélni hozzám,hogy:
,,Vedd lejjebb a gázt!Kész a kávé!Meg fog égni!Tudsz te egyáltalán főzni?"
Senkinek nem kívánom ezt a beszélő zajládát.Gondoljátok el,hogy nem csak a sütő,de még a mikró is hozzám beszélt.Mondjuk ha Castiel nincs itthon,mondjuk koncertezik,akkor lesz társaságom.Gondolkodni kezdek hangosan...
-Hmm...Hanyadika is van?
-Március 29.-felelte a mikró
Eszembe sem jutott,hogy holnap lesz a születésnapom.Olyan érdekes,hogy anyuék pont a szülinapom előtt mennek el.Tök logikus!Na de mind egy is.Úgyis mindenki elfelejti,és majd veszek magamnak valami ajándékot.Úgy is alig van ruhám!Megkértem szépen a kávéfőzőt,hogy készítsen nekem egy kávét,mivel és álmos voltam egy kicsit,és depressziós is,hogy minden beszél hozzám a lakásba.Legközelebb majd szólok a WC-nek,hogy húzza le magát helyettem.Nem tudok Castielnek miből telt erre a házra,de még mindig csodálom...Tényleg..Hol van Castiel?Erre előjön Castiel a falból.Nem tudom hogy jutott onnan elő,de nem is nagyon érdekelt.Castiel megitta a kávéját,majd indultunk kézen fogva a suliba.Épp csengetésre értünk oda,és indultunk is órára.Fizika volt az első óránk,amit az a tanár tanított,akinek nem tudom megjegyezni a nevét. Akárhányszor elmondja,nekem annál érthetetlenebb.Mázlim volt,mivel nem feleltetett a tanár,csak majdnem lebuktattak hogy SMS-zek Castiellel.Volt még 6 óránk, lement a nap,és kezdődött az ebédszünet.
Én kimentem Steve-hez,és kértem a szokásos burgeremet,majd rohantam a kuckónkhoz.
Észrevettem hogy az igazgatónő és a munkázok ott méregetik a fákat,ahol a mi titkos helyünk van.
Megkérdeztem mivan,és azt mondta,hogy mivel senki sem használja,ezért ki kell vágni,mert télen nincs mivel fűteni.Elmondtam Castielnek,aki majdnem nekirohant a kutyát tartó vénasszonynak.Amikor az igazgató hazaindult,akkor jött A Terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése