Egyik nap Lysander leült a nappaliba,és belerúgott a könyves szekrénybe.Leesett egy fényképalbum. Lysander kíváncsian olvasta a címét:
,,Boldog 6 hónapfordulót Ayame!"
Ezt az albumot Lysander készítette,mivel akkor lett volna fél éve hogy járnak,amikor volt az a kis incidens.
Lysander remegő kézzel kinyitotta,és végignézte a képeket.Könnybe lábadt a szeme,és elkezdett zokogni.
Zokogott és zokogott kb.fél órán át.Én a konyhában próbáltam sütni valamit,miközben Lys szenvedett. Odamentem volna hozzá,de Castiel mondta,hogy jobb ha magára hagyjuk szegényt.
Lysandert Castiel felvitte este ölbe,mivel elaludt a kanapén,és nem jó felébreszteni egy fogyatékost alvás közben.Örültem ha elaludt.Este olyan hajnali 3 körül felkeltem,és gondolkodtam.Castiel is észrevette,hogy ülök és a mélybe bámulok.Szembe ült velem törökülésbe,és farkasszemet néztünk egymással.Castiel erre magához húzott és megcsókolt.Egyszerre beugrott mit kellene tenni Lysanderrel.
Csinálni kelle Lysandernek egy társkereső oldalt.Megmondtam Castielnek az ötletet,majd leküldtem a boltba energiaitalért,mert éreztem hosszú éjszakánk lesz.Odaültem a géphez,és regisztráltam is Lysnek.
Teljesen jó lett a profil,és már jöttek is a levelek Lys számára.
Megadtuk az oldalon Lysander telefonszámát,és a címét.
A városbeli jelentkezőket át is hívtam,vagyis meghívtam egy jegeskávéra a kedvenc kávézómba,és kérdeztem,no meg persze végigmértem az illetőt.
Az első jelentkező Anne volt.
Egy első látásra szimpatikus lány.
Talán Francia lehetett a lány,vagyis én Franciának néztem.
Elkezdtünk beszélgetni egyre mélyebben és mélyebben...És akkor kiderült,hogy miről van szó...
-Párkapcsolati ügyeidet illetően?
-Most jelenleg nincsen senkim Izabellán kívül.
-Ki az az Izabella?A kutyád?-kérdeztem
-Nem dehogy!A kislányom.Tudod,engem 15 éves koromban eljegyzett a barátom,és aztán teherbeejtett. Az esküvőnkön elmondtam neki,hogy terhes vagyok,aztán otthagyott.És így maradtunk ketten a kislányommal.
-Oh...Értesítünk,ha lesz valami!-mondtam elképedve
Ez azért már milyen durva...Ha Castiel teherbeejtett volna,és először pofonvertem volna,hogy miért nem ellenőrizte a gumit,utána pedig nyakon ütöttem volna,hogy miért hagyta hogy pofonverjem.
Még jött vagy 6 lány,de azok sem voltak szimpik.Egyik tüdőbeteg,a másik teljesen kopasz,csak parókája van,és így tovább.
Már indultam volna,amikor jött a pincér,és ideadta a számlát.Amikor megláttam a pincérnőt,nagyot néztem. Ő lesz a tökéletes lány Lysander számára.
Leszólatottam,és beszélgettünk egy kicsit.
Kiderült hogy szingli,és szereti az olyan srácokat mind Lysander,no meg basszusgitározik is.
Elkértem a főnökétől,azt mondtam hogy elájult amikor kihozta a számlát.
Átöltözött,és feltűnően észrevettem a viktóriánus öltözködését.Ez olyan volt mint a mesékben,amikor a kerítő megtalálja a srácnak álmai lányát.Megbeszéltem vele a helyet és az időpontot,és én indultam haza,ő pedig a dolgára vagy mit tudom én.Amikor hazajöttem teljesen kellemetlen látvány fogadott.
Lysander és...Deborah.
Azt hittem összeszorul a kezem,és beverek annak a ribancnak,hogy összenyálazza a kanapét.
-LYSANDER!-ordítottam fel egyet-Mit keres itt ez a fruska a nappalinkban?Talán utcasarkon szedted össze?
-Ne beszélj így Debiről!-tette hozzá Lys
-Debi?Összehányom magam.Azt hittem ennél találsz jobbat.-mondtam
Deborah csak állt egy száll fehérneműben,és nézett bociszemekkel.Felállt,és odament Lysanderhez
-Ugye nem hagyod,hogy közénk álljon Lys?Csak el akar venni téged magának!-mondta Deborah nyuszihanggal
Megfogtam,és igazi nőiesen pofon vertem,mint ahogy a kurv@kat szokták.
Lysander megfogta a kezemet,és elrántott.
-Te elmebeteg vagy?-kérdeztem
Lysander erre nem felelt semmit,csak segített felállni Deborah-nak.
-Ugye tudod,hogy ez holnap már egy másik pasi után fog futkosni?-kérdeztem tőle,aztán szúrós szememet Deborah-ra vetettem.
Amikor Lysander segített volna felállni Deborahnak,és ellöktem Deborah-t,és visszazuhant a földre.
Lysander a kezét el akarta suhintani felém,de Castiel megfogta a csuklóját és odasúgta
-Meg ne próbált!-tette közzé lassan,igazi bérgyilkos hangon.
Erre Castiel karon fogott,és megünt volna fel a lépcsőn,de az első lépcsőfokon megállt Castiel.
-Ebben a házban,ezt itt még egyszer nem akarom meglátni.-mondta Castiel,és felment.
Én leültem addig Simsezni,Castiel pedig nézegette az egyik fényképalbumot.Hogy melyiket,nem tudom,mivel meg sem mutatta.Amikor elment WC-re,bele kellett néznem abba az albumba.Olyan képek voltak benne,amikor még Castiel és Deborah egy párt alkottak,és a közös képeik.Tudtam hogy együtt voltak,mégis fájt belenézni az albumba.Leraktam az albumot,és indultam is aludni.Reggel a telefonom csengésére ébredtem. Rosalia hívott,mivel Lys bemutatta a szüleinek Debrah-t,és Leight is ott volt,és ő mesélte el ezt neki.Megbeszéltük hogy találkozunk a házunk melletti kávézóban.Épp hogy felöltöztem,és kimentem,amibe beletelt 5 perc,Rosalia ott ült és várt,pedig amikor hívtam,fel sem volt öltözve.Elmagyaráztam a story-t,de Rosalia nem vette a lapot.Gondoltam na mégegyszer,de akkor meg nem figyelt.Elküldtem neki SMS-ben,akkor elolvasta,és szerintem vette a lapot.Elkezdett vörösödni a feje,szinte rákká változott.Felállt,rácsapott az asztalra,és elkezdett hangosan káromkodni,majd ,,Kitessékeltek" minket a kávézóból.,,Shoppingolásba fojtom bánatom" címszóval indultunk el a plázába,majd vásárolgattunk egy kicsit...sokat.Este zárt a pláza.Rosa hazavitt,és indultam be a házunkba.Lehúzalkodtam,majd halkan lépkedtem fel a szobámba,mivel gondoltam Castiel álmodik.Amikor beértem a hálóba,láttam nem aludt.
Sőt!A-azt hittem ki fogok dőlni.Sohasem éreztem ekkora fájdalmat életemben.Olyan volt,mintha a szívembe markoltak volna,és oda-vissza verték volna bele,jelenleg ép testemet,a frissen vakolt falba.Én nem is tudtam ilyenkor mit csináljak.Úgy folytak a szememből a könnyek,mint a Niagara-vízesés,amikor megláttam.
Kezemet szám elé tapasztottam,hirtelen nem tudtam mit csináljak.Kapkodtam a levegőt,és ittam a könnyeim. Senkinek nem kívánom az a fájdalmat,szenvedést,amit én éltem át.Mintha hasba rúgtak volna.Nem is tudok kifejteni milyen érzés volt.Már nem bírtam magamban tartani a fájdalmat,hát kiordítottam magam.
Castiel felfigyelt,és futott utánam a lépcsőn.Én megragadtam egy konyhai kést,és bezárkóztam a fürdőbe.
Addig vágtam az erem,ameddig csak tudtam.Retkesül fájt.Fájd,de nem jobban mint a szívem.Csak vágtam és vágtam,nem érdekelt senki és semmi,úgy gondoltam nincs miért élnem már.Amikor kész lettem a kezemmel,a lábamon folytattam.Vágtam és vágtam,bele sem gondolva semmibe.Már nem találtam több összevágható testrészt,ezért kinyitottam a fürdőszekrényt,és fél liter színtiszta alkoholt öntöttem rá.Úgy csípett,mintha egy 70 centis dongó csípett volna belém.Le nem tudom írni,amit éreztem.Egyszerűen kész,végem!Castiel ütötte az ajtót,mint a hülye,de szinte meg sem hallottam.Mint amikor metál koncerten nem hallod a telefonod csöngését.Na ez olyasmi volt.Éreztem hogy lecsukódik a szemem,és nem érzek semmit,csak a szívem fájdalmát.Hogy elsötétül a kép,csak pár vörös tincset látok.Azon kívül annyit éreztem,hogy rám dől valami,valami nehéz és nagy.Nem tudom,hogy a sebeim,vagy a szívem fájt jobban.
