Hát igen...erre kelek én minden reggel...A tesóm Tony "előadására".
Nem tudom hogy ilyenkor Tony énekelni akar,vagy megsüketíteni a hörcsögöm,de mind egy is.
Rohantam le a lépcsőn,egyenesem a ház elé az óraládához.Mikor odaértem,éretten fogtam és levágtam az áramot a házban.Mivel még korán reggel volt,az öcsém nem látott semmit,hát visszabújt az ágyba a takaró alá.
Egyébként Cher vagyok.Egy átlagos 16 éves csaj,ha mondhatom magam annak.Állandóan költözünk,ezért tartósabb barátság számomra nem létezett.A csajok a suliban általában különcnek tartottak,mert a hajam a fél oldalt le volt borotválva,és be volt festve vörösre.A suliban bármit csinálhattam,mert alig hogy beiratkoztam,már kint is voltam valahol máshol a világban.Ma kezdek a Sweet Amoris Gimiben,ahova egyébként semmi kedvem sem volt menni,de végül is rávetettem magam a buszra.Amikor szálltam volna fel,észrevettem valakit,aki a nevemet üvöltözi.
-CHER!CHER!CHER VÁRJ MEG!-kiabálta
Amikor észrevettem hogy ez Ken,félrelöktem mindenkit,és bezárattam a busz ajtaját.Gyorsan levágódtam egy csaj mellé.A haja lila,a szeme szürke,és egy kék hajú fiút rajzolgatott.A szemében látszott az ijedtség,a félénkség,és a magány.Mivel kínos volt a csend,hát mg kellett ezt törnie valakinek,ha az a valaki én is voltam.
-Szia én Cher vagyok!-mondtam
-Én Viola.-mondta
Elbeszélgettünk még egy darabig,és kiderült h ő is a Sweet Amoris-ba jár,és körbe tud vezetni ha kell.
Megállt a busz.Amikor jöttem le a lépcsőn,egy kutya aki a buszon volt egy fiúval,fellökött,de úgy,hogy nem tudtam felállni.Kinyitottam a szemem,és láttam hogy egy vörös hajú,szürke szemű izmos fiú felsegít.
Talán övé volt a kutya.A kutya szeme démoni,a srácé pedig kedves.Kicsit furának is találtam hogy neki is pont ugyan olyan vörös a haja mint az enyém,de ezzel nem is nagyon foglalkoztam.Ami foglalkoztatott az a démoni állat ott a háttérben,ahogy vicsorítja rám a fogait..
-Gyere!-mondta fiú,majd felsegített volna,de magammal rántottam persze véletlenül-Látom tetszik neked az a járda.Szólhattál volna hogy ölelgetni akarod még egy darabig,mert akkor nem segítettem volna.-mondta,s közben segített feltápászkodni.-Jól van na!-mondtam,s közben szedegettem a cigidarabokat a hajamból.
-Minden rendben?-kérdezte a fiú nevetve
-Igen!Egyébként Cher vagyok.-mondtam
-Én pedig Castiel.-mondta-Tetszik a hajad!-mondta
-Kösz!A tiéd se rossz!-mondtam,rákacsintottam,majd elindultam.
Castiel megfogta a kutyáját,és bejött a suliba.Csodáltam is hogy bemehet egy ebbel a suliba,de kicsit sem izgatott a kutya,minél inkább a gazdája.Továbbmentem,s beleakadtam egy fehér hajú,felemás szemű fiúba,majd a karjaiba estem.-Bocsáss meg!Én Lysander vagyok!-mondta mély hangon
-Szia!Cher vagyok!-mondtam
-Sok mindenkinek szimpatikusan a karjaim.-mondta nevetve
-Sajnálom...Mostanság sem figyelek semmire-meredtem bele gyönyörű szemeibe
-Semmi baj!Na de nekem mennem kell!Szia!-mondta
-Szi-szia!-mondtam teljesen lefagyva
Ebben a suliban ennyire jó csávók vannak?Oh...el is felejtettem megkérdezni a nevét...Megyek megkérdezem...nem mehetek el a neve nélkül,hisz este a nevenincs fiúról fogok álmodozni?Én nem vagyok ilyen.
-Héé!Állj meg!-kiabáltam a fiú után.
Futottam,és közbe kicsengettek...Az emberek úgy futottak ki óráról mint a nyulak amikor kiengedtem őket oviba a ketrecből.Az egyik nagydarab nekilökött az osztályterem ajtójához,amin persze beesetem.Nem tudom mi van velem,mert ma csak az elesésről szól minden...Na de a lényeg,hogy ott volt egy srác aki videójátékozott.-Szi-szia Cher vagyok!-mondtam
-Hello én Armin vagyok!
-Hé!Te is Simsezel?-kérdeztem
-Hát persze!Kár hogy a való életben nincsen motherlode-mondta
-Ezt kérdést én is gyakran felteszem.-mondtam
-Mit keresel itt?-kérdezte
-Én csak...Végül is szenvedést keresek...Egyébként..Van itt egy fehér hajó fiú,a szemei felemások,és a tekintete...Na őt nem tudod hogy hívják?-kérdeztem-Biztos Lysanderre gondolsz.-mondta
-Áh Lysander!-mondtam és leültem nézni ahogy simsezik
Kb.olyan fél óra múlva abbahagyta,majd elindultunk megkeresni a DÖK elnököt Nathanielt.
Odaértünk egy nagy ajtójú teremhez,majd kopogtam és benyitottam,de nem az történt,amire számítottam.
Nathaniel amikor benyitottam akkor kapta magára az ingét,és állt fel a kanapéról,amin szórakoztak egy lánnyal.
-Hello!A DÖK elnököt keresem.Te vagy Nathaniel?-kérdeztem
-I-igen én vagyok!Ez...nem az aminek látszik.-mondta
-Szia!Cher vagyok!-mondtam s odasúgtam neki:-Nyugi,nem csapom le a kezedről!
Erre a lány megnyugodott,s leült és hallgatta a beszélgetést.
-Én vagyok az új lány,és segítség kellene a beiratkozásomhoz.-mondtam
.Tessék!Ezt töltsd ki,és hozd vissza!-mondta és odaadott egy feladatlapot.
Bementem az osztályterembe és kitöltöttem a lapot.
-Kész is!Már csak Nathaniel kell megkeresni.Ha szerencsém van,megint azzal a csajszival lesz,akivel az irodájában.Kerestem egy fél óráig,aztán elmentem a tengerparthoz megismerkedni a várossal.Nem azt találtam amire vártam.Ott ült Lysander és egy könyvbe írt valami szöveget. Közelebb mentem,hogy köszönjek neki,de egy csaj huppant le mellé,megpuszilta,majd leült és hallgatta amit a könyvből olvasott neki.
Én könnyes szemmel rohantam a parthoz,majd mi történt?Az én szerencsémre megint zakóztam egyet,fejest a vízbe,úgy hogy nem tudtam úszni.Fulladoztam.Éreztem hogy a levegőhiánytól kezdem elveszteni eszméletem.Egyszerre csak elsötétül minden...vagy mégsem?
Éreztem hogy valaki megragad,és kiemel a vízből.Megnézte a kezemen a pulzusom.Odahajolt hozzám,majd megpróbált újraéleszteni csókjával.Másodszor is próbálkozott,harmadszor is,és negyedszerre kinyitottam a szemem.Láttam egy fiút óvó tekintettel,vizes izmos testtel az ölébe emel,majd megölel.De nem az a fiú volt,akire én számítottam.Egy egészen más.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése