A keze gyöngéden az arcomhoz ért.Pislogtam.Nem láttam semmit,csak a napfény sugarait.Ez volt az első 4 csókom.Valami fantasztikus érzés volt.Bár kómában voltam,mindent éreztem ami velem történt.Lassan elkezdett tisztulni a kép.Láttam vörös fürtöket ki a mellkasomon volt befordulva.Megmozdítottam a kezem,hogy érezze jól vagyok.Ekkor jöttem rá hogy szeretem.Mindennél jobban szeretem.
-Ha szeretnél még egy kicsit úszni,akkor hagylak!-mondta Castiel
-Nagyon vicces vagy!-mondtam
-Nem tudsz úszni?-
-Nem..
-Ahhoz képest milyen szabályos fejest ugrottál a vízbe!-mondta nevetve.
Felültem,majd megöleltem és odasúgtam neki-Köszönöm!
Felálltam,és elindultam. Castiel is velem jött,hátha megtámadnak útközben a csövesek az én nagy szerencsémmel.
-És...egyszer eljössz velem csillámpóni vadászatra?-kérdeztem
-Persze!Indulhatunk?-
-Tőlem!-mondtam
Nem tudom...vele valahogy biztonságban érzem magam...
Hazaértünk,amikor láttam zárva van az égig érő kapunk ajtaja.
-B@zd meg nem igaz hogy nem tudják hogy nem vagyok itthon!
-Van egy csodakészülék,amivel bárhonnan fel tudod hívni az embert.Tudod az a telefon.-mondta Castiel
-Erre gondolsz?-mutattam meg neki a mobilom,amiből csorgott a víz mint belőlem.-Szerencsére Tony telefonját hoztam magammal,mert a 2 tök ugyanolyan,csak a tesóménak a hátulján van egy unikornisos matrica,nekem meg vérfoltos a hátlap.De végül is megoldom én máshogy is!
Felmásztam a ház előtt parkoló piros terepjáró autóra,és ugrottam egyet a kerítés mögötti fára.Innen már egyenes út lett volna,de nem.Láttam hogy ég a lámpa a szobámba,és hogy a függöny be van húzva.Kicsit meg akartam leckéztetni az öcsém,azért az útitervet az erkélyem felé vettem.Leugrottam a fáról,és közeledtem az anyámék ablakához.Olyat láttam amit nekem sosem lett volna szabad látnom.Apám... egy
rózsaszín tangában...sztriptízezik...Majdnem kidobtam a taccsot.
-Úgy látom a szüleid elvannak!-mondta Castiel tele vigyorral az arcán
-Rohadtul vicces vagy!
Továbbmentem és felugrottam a hintaágy tetejére.Nekünk nem egy tipikus hintaágyunk volt,kb.2x nagyobb mint a többieké,hogy 624-en elférjünk benne.Na most kellet ügyesnek lennem.Végig kellene mennem rajta. Ha leesek a szüleim meghallják,és apám kinéz tangában az ablakon,ha továbbmegyek,szívrohamot kap az öcsém.Az előzőt választottam.Indultam el,de közben megálltam,és odakiáltottam Castielnek
-Szurkolj nekem!
Léptem egyet,és mégegyet.Nem estem el,de észrevettem hogy Castiel ott ül a kerítés tetején,és néz engem.-Most nem szabad gyengének lenned Cher!Most nem lehet!mondtam magamban és nyeltem egyet.Fürgén szedtem a lábaim,amikor meg nem történt a hoppáré. Megcsúsztam,de nem engedtem magam hogy leessek, túl sok gondolkodás menne a semmibe.Megfogtam a rudat amin mentem eddig,és kézenállva folytattam. Castielnek biztos jó lehetett nézni,ahogy a a felsőm beleborul az arcomba.SIKERÜLT!SIKERÜL!ordítottam magamban,mire egy lassú tapsot kaptam a mosolygó Castieltől.Én a homlokomhoz tettem a kezem,kifejezve "Igenis kapitány!".Felugrottam az erkélyemre,lehajoltam,majd integettem a vörös hajú hülye gyereknek aki a kerítésen ült.Bementem,ahol megint nem szép látvány fogadott.Az öcsém volt az kisminkelve a póthajammal az ÉN ruháimban,azt hittem elájulok.Nyitva volt az egyik,ablak amin úgy döntöttem bemanőverezek mint a maffiák.Bebukfenceztem és úgy tettem mintha pisztoly lett volna az ujjam,majd felordítottam!
-BETÖRÉS!Az öcsém csak sikítozott és szaladt le a szüleimhez,a végtelen lépcsőn abbahagyta a sikítozást,de megint elkezdett üvölteni.Biztos most ért be a szüleim szobájába.Szegény gyerek,biztos elájult. Először betörtem a saját szobámba,majd apám tangában...Elkezdtem sajnálni a kis taknyost.Leültem a szobámba,és észrevettem magamon Castiel bőrkabátját.Hogy is mondtam...Olyan pasi illata volt.Belenyúltam a zsebébe,amiben egy dalszöveget találtam
"Szeretném ha kezemben tarthatnálak,
ha karjaim közt foghatnálak.
Mámorít a gyümölcs illatod,
de látom arcodon,..."
A másik felén is volt valami,de ketté volt tépve,és ez is egy elég gyűrött darab volt.Ezt Castiel írta?Azt tudtam hogy zenél,de hogy érzelmes dalt is tud írni,azt nem.Odamentem a DJ pultomhoz,és elkezdtem átdolgozni,és egész jó kis dalszöveg lett belőle.Remélem nem haragszik meg Castiel,hogy intézkedek helyette,de nem tudtam kiverni a szöveget fejemből.Tovább kutakodtam a kabátban,hátha meglesz a másik fele.-Ez...Most nem lehet...Castiel...Akkor egy...Nem az nem lehet...-mondtam és közben nyeltem egy nagyot.Ami a zsebében volt az egy...pisztoly volt...Egy kis pisztoly ami meg volt töltve.Kezembe vettem,és nem rettentem meg ettől,sőt még jobban kezdtem hozzá vonzódni...Átfutottak a fejemben a dolgok...
Most kezdjek félni az egyetlen jó dologtól az életemben?Ha láttam apámat tangában,mindent elviselek.
**Mester,üzenete érkezett!**így szokta jelezni az iPhone-om,ha SMS-em érkezik.
CASTIEL:Gyere át most!
Ez vajon azt akarja jelenteni,hogy elmondja hogy mit keres egy pisztoly a mellékzsebében,vagy egészen mást?Majd elválik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése