3.Pisztoly a fejemnél

                        FIGYELEM!
                                                     
A történet 16 éven felüli jeleneteket tartalmaz.16 éven aluliak számára,csak saját felelősséggel megtekinthető.
Menjek át "MOST"?Még sosem voltam Castielnél,de valahogy a lábam tudta az utat.Indulás előtt kaptam még egy üzenetet.
CASTIEL:Hozd a kabátomat is!
Ez most akkor...Teljesen összezavarodtam...Útközben átfutottak a fejemben a dolgok...Most akkor miért is félek én?Én félek,Castieltől,aki a legnormálisabb ember az életemben,és akihez ennyire vonzódok,hol 1 napja ismerem,aki megmentette az életem a fuldoklástól.Aki hazakísért,és megvárta ameddig bejutok a házba.Aki a mellkasomon könnyezett,amikor azt hitte halott vagyok.Akinek a szemében látom a csillogást,és a magabiztosságot,a kezében az erőt,és szívében a gyalázatosságot.Most akkor mitől is félsz Cher?Mitől?
Odaértem egy hatalmas házhoz,aminek nyitva volt a kapuja,de nem természetes módon.a láncot elvágták vagy hasonló.Most hogy betörők-e,vagy Castiel volt,azt nem tudom.Biztos nem hívott volna ide,ha bankrablók lennének nála.Bementem az udvarra.Közeledtem az ajtóhoz.Kopogtam volna,de láttam nyitva van az ajtó.Szétnéztem.A bútorok ott vannak egy kupacban a nappali közepén.Mindenhol vértócsák,és a falra vérrel egy szó:"MARADJ!"Ettől egy kicsit megrémültem,hát hátrébb léptem,de utána egyet előre.Visszagondoltam amit mondtam amikor indultam errefelé.Egyszer megszólal egy hang:-FUSS CHER!FUSS!Olyan Castieles hangja volt,hallottam gyors lépteket,amik egyre felém haladnak.Láttam egy nagydarab izmos pasit,fekete maszkkal.Közeledett felém,de én csak futottam fel a végeláthatatlan lépcsőn.Rohantam és csak rohantam,egy percre sem álltam meg.Vagy 20 erős férfi futott utánam a lépcsőkön,de én mindig előrébb voltam.Mivel mindegyik nagydarab,alig fér el 1 ember a lépcsőknél,és mindegyik lökdösődött,hogy ő kapjon el,ne a másik.Közben székeket,és egyéb bútorokat dobáltak rám,de nekem ez meg sem kottyant.Egyszer csak éreztem hogy a fejem nagyot koppan,odanyúltam és egy véres kezet láttam.A ruháimat közben leszakították a vasrudak,és párszor el is estem,de ez eddig a legfájdalmasabb volt.Felértünk kb.a 6.emeletre,(mert ugye Castielék milliomosok voltak és a ház,akkora mint a mi házunk x8.A mi házunk sem kicsi,de azért na.)És megpillantottam a bowling-golyókat,kitértem a lépcsőkről,és a bowlingpálya felé vetettem magam.Szabályos bukfenccel,gurultam át a golyótartóknál.-Ilyenkor nincs itt Sanyibá' hogy lássa mit tudok.Idézem "Lewis,(mivel ez a nevem,Cher Lewis)Maga meg mit lógatja a lábát?Eriggyen' dolgozni vagy írom az elégtelent.1 perce van 8 kört lefutni a salakon!Nem megy?Órai munka jegyek :Perrys 5,Black 5,Dolley 5,Loyd 2,Lewis 2."Utálom azt a férfit.Visszatérve a bowlinga:
A nagytestű emberek csak futottak utánam.Bevezettem őket a pályára majd ordítottam:
-THIS IS SPARTA!-És bowling-kidobósoztunk.Ezzel elment egy kis idő,és tudok gondolkodni.
Az útirány megint a lépcsők felé vettem,hogy ihletet kapjak.Hirtelen beugrott hogy Castielnek it a kezemben a pulcsija,amit valszeg akarnak tőlem venni.Benne egy pisztoly megtöltve.Nézem a pisztolyra,majd a közeledő tetőtérre.Gyorsan felrohantam,majd elbújtam egy résben,és vártam a pillanatot.Hallottam hogy jönnek,megállnak majd beszélgetnek.
-Hova tűnt ez a rib@nc?
-Mi a f@sznak fell Castielnek ez az útszéli kurv@?Tépném ki szálanként azt a vértől piros haját!-köpött egyet az egyik pasas
-Hagyjátok már srácok!-szólalt fel egy 100 kilós ember.-Én azért megcsinálnám!
-Nekem Castiel jön be.Ha egyszer megkapom ami az enyém,biztos hogy megb@szom!-mondja az egyik,de elég érdekes hangja volt.kitekintettem,és láttam meg a fehér fürtöket,és a vörös műkörmöt.
Erre egy kicsit felment bennem a pumba.Hát elővettem a pisztolyom,felhúztam,kifutottam a búvóhelyemről,majd egyenként meghúztam a ravaszt.Csak hallottam az emberi ordításokat.Olyan jólesett hallani mindezt.Hogy a támadók hangja elcsuklik,és a nő pedig jajgat.Odaléptem a fehérhajú csajhoz,megrántottam a haját,felültettem,megöleltem,majd azt súgtam neki:
-Nyald ki magad te kis kurva!-és erre a nyakába lőttem egyet.
Végignéztem a halottakon,majd büszkén mondtam:Ez voltam én.az első egyedüli emberölésem.Valami fantasztikus érzés volt látni szenvedni azt,aki miatt én szenvedtem.Karom erősödött és erősödött,mint ha 10 perc alatt 10 hét kondit nyomtam volna.Egyszer az egyik pasit látom hogy magához tér,és feláll.Nem akartam egy lövéssel elintézni.Nem.Az nem én lettem volna.Szerettem volna saját kezűleg kivégezni a férfit.Hát bementem egy ilyen fedett területre,kitéptem egy radiátort,és fejbeb@sztam vele a csávót üvöltve:
-NA EZT B@ZD MEG TE KIS &@#°˘!
A pasas persze azonnal meghalt,mivel nem egy újfajta pehelykönnyű radiátor volt.Ez ilyen ősrégi vacak,de a célnak tökéletesen megfelelt.Végül végignéztem még egyszer az alkotásomon
Egyszerűen fantasztikus volt az egész tettem.Végegyszer végignéztem rajtuk,majd rohantam le Castielhez.
Menjek le a lépcsőn?Dehogy...Nekem extrémebb kell...Fogtam az egyik halott csávót,és kivettem a kezéből a kötelet,odakötöttem a lépcsőhöz,majd leugrottam fogva a kötelet.Olyan Bungee-Jumping stílusban leértem az aljára,aztán futottam amerre az ösztöneim vittek.Végül megláttam Castielt,amint ki volt kötözve félmeztelenül és egy korbáccsal ütötték.Olyan volt mint a tömlöc.Elvágtam a bicskával,amit egy támadótól vettem el,megöleltem,aztán Castiel összeesett.

Felállt,és éreztem hogy ökölbe szorul a keze.Körülnézett,aztán pedig a szemét rám vetette.
-Hol vannak?Mit csináltak veled?
-Ők már nincsenek.Kész.Vége.-válaszoltam neki.
-Mit csináltál?-nézett rám perverzen
-Megnézed?
-Ez nem kérdés!
Felmentünk a lépcsőn,egyenesen a tetőtérre.
-Csukd be a szemed!-súgtam neki
Castiel becsukta a szemét,és várt hogy szóljak.
-Kinyithatod!Itt a mesterművem!

-Ezt te csináltad?És mégis mivel?
-Ezzel!-erre megpörgettem az ujjamon a pisztolyt.
Castiel letörölte az ujjával a vért az arcomról,majd szenvedélyesen megcsókolt.Ez a csók az a csók volt,amire már kislány koromtól várok.Castiel eldobta a pisztolyt,és még tovább csókolt.Csókját a végtelenségig elviseltem volna.Egyszer hallottam valamit pittyegést.
Castiel szorosan magához ölelt,majd leugrott velem a tetőtérről.
5...4...3...2...1...
BUMMMM!És az egész ház darabokra hullott.De ez nem is nagyon érdekelt.Minél inkább a föld,mifelé közeledtünk egymás karjaiban.